Film, festészet, irodalom

[gordonka]

Új francia film a sakkról: "Joueuse". (Szó szerint "Játszó nõ"). Még nem láttam, de azt tudom, hogy kedvencem, az isteni Sandrine Bonnaire játssza a címszerepet. Angol címe "Queen to play".














Checkmate. So it is.

Sandrine Bonnaire szobalány Korzikában. Véletlenül felfedezi a sakkot, leckéket vesz házigazda-mesterétõl, majd bemattolja egy huszárral. (A mester feltehetõen az ágyban vág vissza.)

[gordonka]

A "Luzsin-védelem" a legjobb regény a sakkról. Szerzõje, Vladimir Nabokov (?? ?) magasan veri a romantikus amatõr Stefan Zweig-et is, szerintem. Nabokov, a híres-hírhedt "Lolita" írója, maga is komolyan sakkozott, feladványszerzõ is volt. Naponta, részenként bemásolom ide a regény csúcsfejezetét, egy berlini nagymesterverseny leírását, különös tekintettel a döntõ (és sorsdöntõ) Turati-Luzsin játszmára. Hadd alkossanak képet a regényrõl azok, akik még nem hallottak róla...

"... megjelentek ebben az álomban az õ valóságos sakkozói életének árnyai, és aztán ez az élet a felszínre tört és már csak egyszerûen éjszaka volt a szállodában, sakk-gondolatok, sakk-álmatlanság, a Turati-megnyitás ellen kigondolt, kifinomult védelmen való töprengés. Éberen virrasztott, éberen dolgozott az agya, minden kolonctól megtisztulva, és megértette, hogy a sakkon kívül minden egyéb csak elragadó álom, melyben megdermed és elenyészik, mint a hold aranyfüstje, a kedves, világos szemû, csupasz karú kisasszony képe. Tudatának sugarai, melyek gyakorta szétszóródtak, az õt körülvevõ, nem egészen érthetõ világot tapogatták, és eképp erejük felét elvesztették, most megerõsödtek, összpontosultak, hogy ez a világ szétfolyt a káprázatban, és már nem kellett nyugtalankodni miatta. Szabályosan rendezett, áttekinthetõ és eseményekben gazdag volt a valódi élet, a sakkozóélet, és Luzsin büszkeséggel nyugtázta, milyen könnyû az életben uralkodnia, mennyi minden az õ akaratára hallgat és engedelmeskedik a szándékainak..."

A fordító nevét elvesztettem, a régi, 1990-es kiadás antikváriumi példányából kieshetett egy lap. A tavalyi új kiadás fordítója HORVÁTH SZ. ISTVÁN. A régi szerintem irodalmi értékû.

(Folyt. köv.)

[Simulacrum]

gordonka Írta:Simutól kérnék egy -amatõröknek szóló- pontokba szedett, részletes használati utasítást arra nézvést, hogy milyen formátumú képet hogyan tudnék ide beilleszteni...

Remélem így menni fog: http://forum.sakksziget.hu/post3450.html#p3450

[gordonka]

Simulacrum Írta:Remélem így menni fog: http://forum.sakksziget.hu/post3450.html#p3450

Kösz, Simu, nagy vagy. Sikerült...

[gordonka]

Vladimir Nabokov: A Luzsin-védelem /2

"A berlini tornán játszott néhány partiját a hozzáértõk már most is halhatatlannak nevezték. Egyiket úgy nyerte meg, hogy egymás után vezért, bástyát és huszárt áldozott. A másikban olyan dinamikus pozíciót foglalt el az egyik gyalogjával, hogy az iszonyatos erõre tett szert, és mind növekedett, duzzadt, mint rosszindulatú kelés a tábla legérzékenyebb pontján. A harmadik játszmában pedig egy látszólag értelmetlen lépéssel, mely a nézõk zúgolódását váltotta ki, bonyolult csapdát állított ellenfelének, melyet az csak késõn vett észre. Ezekbõl a játszmákból és az összes többibõl, melyeket megnyert ezen a feledhetetlen versenyen, kiérzõdött a gondolat megdöbbentõ világossága, a könyörtelen logika. De Turati is nagyszerûen játszott. Turati is pontot pontra szerzett, valósággal hipnotizálta ellenfelét képzelete merészségével, s talán a kelleténél jobban a sakkszerencsére bízta magát, mely ezidáig soha nem hagyta el. A Luzsin elleni játszma döntötte el, ki kapja az elsõ díjat. Voltak, akik azt mondták, hogy a luzsini gondolat tisztasága és könnyedsége legyûri az olasz nyugtalan fantáziáját, és voltak, akik azt jósolták, hogy a tüzes, erõszakosan támadó Turati legyõzi a messzetekintõ orosz játékost. És eljött a várva várt összecsapás napja..."

[gordonka]

Vladimir Nabokov: A Luzsin-védelem /3

Luzsin felébredt. Ruhában volt, sõt kabátban, ránézett az órájára, gyorsan felállt és feltette a kalapját, mely a szoba közepén hevert. Ekkor észbe kapott és körülnézett, sehogy se értette, tulajdonképpen hol is aludt? Az ágya nem gyûrött, és a sezlon bársonya teljesen sima. Az egyetlen, amit biztosan tudott, hogy õsidõk óta sakkozik - és az emlékezet homályában mint két tükörben, melyek gyertyát tükröznek, csupán egyetlen keskenyedõ, fényes perspektíva volt: Luzsin a sakkasztalnál, és ismét Luzsin a sakkasztalnál, csak kisebb, aztán még kisebb, és így tovább, végtelenül sokszor. De elkésett, sietni kell. Gyorsan kinyitotta az ajtót és a meglepetéstõl megtorpant. Elképzelése szerint itt kellett volna lennie a sakkteremnek, az asztalának, és a várakozó Turatinak. Ehelyett egy üres folyosó volt, távolabb pedig a lépcsõház. Hirtelen onnan, a lépcsõ felõl egy egy rohanva közeledõ ember túnt fel, aki Luzsint meglátva széttárta a karját. " Mester -kiáltotta- mi történt? Már várják, várják, várják, mester... Már háromszor telefonáltam önnek, és állandóan azt válaszolják, hogy nem válaszol a kopogásra. Signor Turatti már rég a helyén ül." "Elvitték - mondta savanyúan Luzsin, sétapálcájával az üres folyosóra mutatva. - Nem tudhattam, hogy minden máshova került." "Ha rosszul érzi magát..." - kezdte az ember, bánatosan nézve Luzsin sápadt, fénylõ arcára. "Nem, vezessen!" - kiáltotta vékony hangon Luzsin és sétapálcájával a padlót verte. "Kérem, tessék" - mormogta a másik zavartan. Luzsin az elõtte szaladó felhajtott gallérú kabátkára szegezte a szemét, és nekivágott az érthetelen térségnek. "Gyalog - mondta a vezetõje -, csupán egypercnyi járás." Megkönnyebbülten ismerte fel a kávéház forgó üvegajtaját, aztán a lépcsõt, és végül meglátta, amit a szálloda folyosóján keresett. Mikor belépett, rögtön az élet teljességét érezte, nyugalmat, világosságot, magabiztosságot: "Jól elverem" mondta hangosan, és az elmosódó emberek tömege szétvált, utat engedve neki. "Tár, tár, trétár"* - vartyogta fejét ingatva a váratlanul megjelenõ Turati. "Avanti" - mondta Luzsin és felnevetett. Egy asztalka állt közöttük, az asztalon sakktábla a bábukkal, harcra készen felállítva. Luzsin kivett a mellénye zsebébõl egy cigarettát, és önkéntelenül rágyújtott.

*Tard, tard, trés tard - franciául, olasz kiejtéssel, késõ, késõ, nagyon késõ.

[gordonka]

Vladimir Nabokov: A Luzsin-védelem /4

Ekkor különös dolog történt. Turati, ámbár világossal játszott, nem alkalmazta hírhedt megnyitását, úgyhogy kárbaveszett a Luzsin által kidolgozott védelem. Megsejtette-e Turati a valószínû komplikációt vagy csak egyszerûen elhatározta, hogy - tekintettel Luzsin magabiztos, nyugodt játékára -, óvatosan fog játszani, de a legsablonosabb módon kezdett. Luzsin sajnálta ugyan egy kicsit, hogy hiába dolgozott, de örült is: így szabadabbá vált. Azonkívül Turati szemmel láthatóan fél tõle. Másrészt viszont a Turati által javasolt ártatlan, lankadt kezdésben nyilván valamilyen fondorlat rejtõzött, és Luzsin a szokottnál körültekintõbben vette fel a harcot. Az elején minden csendes, csendes volt, mint a hangfogós hegedû. A játékosok óvatosan foglalták el állásaikat, ezt-azt elõre mozdítottak, de udvariasan, a fenyegetés minden jele nélkül - és ha volt is fenyegetés, teljesen elméleti - inkább amolyan célzás az ellenfél számára, hogy ott, ni, jó lesz védõfalat építeni. És az ellenfél mosolyogva, mintha ártatlan tréfa volna, erõsített, ahol kellett és csak egy icipicit nyomult elõre. Aztán egyszer csak lágyan felzengett egy húr. Turati erõi elfoglaltak egy átlós vonalat. De rögtön ezután Luzsinnál is halkan felsejlett egy dallam. Egy pillanatra megremegtek a titokzatos lehetõségek, aztán ismét csend: Turati visszavonult, behúzódott. És egy ideig újból úgy tûnt, hogy a két ellenfélnek esze ágában sincs támadni, csak a saját állásaikat erõsítgették - saját térfelükön dajkáltak, simogattak valamiket - és hirtelen ismét egy váratlan felvillanás, egy gyors akkord: harcba elegyedett két kicsiny erõ, és azonnal meg is semmisült mind a kettõ. Az ujjak pillanatnyi virtuóz mozdulata, és Luzsin levette és oldalt az asztalra helyezte a már nem is anyagtalan erõt, hanem a nehéz, sárga gyalogot. Megvillantak a levegõben Turati ujjai, és a túloldalon is az asztalra ereszkedett egy lomha, fényfoltos fejû, fekete gyalog. És megszabadulván ettõl a két, váratlanul fába merevült mennyiségtõl, a játékosok mintha megnyugodtak volna, elfeledték a pillanatnyi fellángolást: a táblának ezen a részén azonban még nem ült el teljesen a remegés, valami még forrongott a mélyben... De ezek a hangok nem álltak össze a kívánt akkordba - egy másik, telt, mély hang bukott fel oldalt, és mindkét játékos, otthagyva a még remegõ négyzetet, a tábla más tájai iránt kezdett érdeklõdni. De itt is minden hiába volt. Harsány hangon szólongatták egymást a leghatalmasabb erõk a táblán - aztán ezek is lecserélõdtek, és két sakkerõ megint csak lakktól csillogó faragott bábuvá változott.

[gordonka]

Vladimir Nabokov: A Luzsin-védelem /5

"Aztán hosszú-hosszú töprengés következett, melyek során Luzsin a tábla egyik pontjától kiindulva tíz képzeletbeli partit játszott le egymás után, és hirtelen kitapintott egy elragadó, kristálytörékeny kombinációt - ami halk pendüléssel hullt szét Turati válaszlépése után. De Turati sem tudott semmit csinálni, úgyhogy a két ellenfél idõnyerés céljából - hiszen az idõ a sakk világában könyörtelen - ugyanazt a két lépést ismételte, fenyegetés és védelem, fenyegetés és védelem -, ám eközben mindketten egy rendkívül bonyolult kombináción gondolkoztak, melyeknek semmi köze sem volt ezekhez a gépies lépésekhez. Turati végülis rászánta magát erre a kombinációra - egybõl zenei vihar kerítette hatalmába a táblát, s Luzsin makacsul kereste benne a neki szükséges tiszta kis hangot, hogy belezengje a mennydörgõ harmóniába. Most minden az élettõl zihált a táblán, minden egyetlen helyen összpontosult, egyre feszesebbre és feszesebbre ajzódott. Pillanatnyi megkönnyebbülés volt két bábú eltûnése, és ismét - furioso. Mámorító és borzalmas útvesztõkben bolyongott Luzsin gondolata, nagy néha Turati nyugtalan gondolatával találkozva bennük, mely ugyanazt kereste, amit õ. És mindketten egy idõben értették meg, hogy világos nem köteles végigvinni az elgondolását, ritmust kell váltani. Turati gyorsan kierõszakolt egy cserét, és a táblán tovább csökkent az erõk száma. Újabb lehetõségek tûntek fel, de még senki sem tudta megmondani, ki áll jobban. Luzsin támadást készített elõ, de ehhez elõbb végig kellett járnia a változatok labirintusát, melyben minden lépése vészjóslóan kongott. Hosszasan elgondolkozott: úgy tûnt, még egy utolsó, hihetetlen erõfeszítés, és megtalálja a gyõzelemhez vezetõ titkos lépést. Énjébe hirtelen kívülrõl, léte határain túlról fájdalom hatolt - hangosan felkiáltott, rázogatta a kezét, melyet megégetett a gyufa lángja -, rá akart gyújtani, de aztán a gyufát elfelejtette a cigarettához emelni. A fájdalom azonnal elmúlt, de a tûz fényénél valami kibírhatatlanul félelmest látott meg, megértette, micsoda szörnyûséges sakkörvénybe került, önkéntelenül ismét a táblára nézett, és még soha nem érzett fáradtságtól ellankadtak a gondolatai. De a sakk irgalmatlan volt, fogva tartotta és magával rántotta õt. Volt ebben borzalom, de csakis ebben volt harmónia, hiszen mi van a világon a sakkon kívül? Homály, ismeretlenség, nemlét... Hirtelen észrevette, hogy Turati már nem ül, hanem áll, kezét tördelve. "Függõ, mester - mondta mögötte egy hang. - Borítékolja a lépést." "Nem, még ne" - könyörgött Luzsin, szemével keresve, ki szólt hozzá. "Függõ" - ismételte ugyanaz a hang, ismét hátulról, amolyan szeleburdi hang. Luzsin fel akart állni, de nem tudott. Látta, hogy valahová hátra viszik az asztalát, és hogy a táblára, a sakktáblára, melyen az imént az egész élete rajta volt, ragadozómódra hajolnak rá valakik, és vitatkozva, lármázva ide-oda állítják a bábukat. Ismét megpróbált felállni és ismét nem tudott. "Miért, miért?" - szólt panaszosan, s tekintetével egyre a táblát kereste az asztal fölé hajló, fekete, keskeny hátak között. Azok teljesen elkeskenyedtek, és eltûntek. A táblán össze voltak keverve a bábuk, formátlan halomban hevertek. Odament egy árnyék, megállt, elkezdte gyorsan összeszedni a bábukat egy kis koporsóba. "Hát persze" - mondta Luzsin, és az erõfeszítéstõl nyögdécselve feltápászkodott a székrõl. Kísértetszerû figurák álldogáltak még itt-ott és valamirõl vitatkoztak. Hideg volt és félhomály. A kísértetek kihordták a táblákat, a székeket. A levegõben mindenféle tekervényes, áttetszõ figurák kószáltak, és Luzsin, rádöbbenve, hogy beleragadt, belegabalyodott egyik imént kigondolt kombinációjába, elkeseredetten próbált kiszabadulni, valahova kimászni - akár a nemlétbe is. "Menjünk, menjünk" - kiáltotta neki valaki és a hanggal el is tûnt. Egyedül maradt. Mindjobban elsötétült elõtte a világ, õ pedig valamennyi homályos tárgyhoz viszonyítva sakkban volt - menekülni kellett..."

(Kíváncsi vagyok, milyen az új fordítás. Ha valakinek megvan, összehasonlíthatná ezzel a régivel...)

[gordonka]

A sakk és film témakörében az internet egy kincsesbánya. Itt van például ez az amerikai amatõr...

[gordonka]

A képzõmûvészetet képviselje legelõször Marcel Duchamp. A XX.-ik század egyik meghatározó képzõmûvésze hivatásosan is ûzte a sakkot. A francia olimpiai válogatott negyedik táblása volt, ott, ahol Aljechin volt az elsõ táblás.

[argyelan]

Ki olvastta már a STEFAN ZWEIG: SAKKNOVELLA címú novellát én a neten nagyon jó ajánlom mindenkinek!

---

Itt a link ahol megtalálható: http://mek.oszk.hu/00500/00538/00538.htm